..és úgy gondoltam, rám nincs itt szkség, de nekem sincs szükségem erre.
A sok személyes ellentét is fokozódot. A kapcsolat elején még olyan harmonikus egymás iránti érzések, az apró örömök eltűnögettek, és éles ellenállások és rivalizálások kezdődtek, egymással szembeni férfi-nő játszmák. Még a mai napig nem sikerült teljesen visszatérni a régi, kedves kerékvágásba, de talán nem is ez kell egy kapcsolatnak.
Túlestünk az általam való megcsaláson, kiderülésen, ez nagyon megvisel mindenkit. Ha van lelkiismerete az embernek, mármint.
Fenyegetőzünk a mai napig egymásnak, hogy elválunk. Minek? Ott az a két kis poronty, még járni alig tanultak meg, és még van dolgunk velük! És nekik is velünk!!!
- Egyik barátom nemrég házasodott, fagattuk őket, hogy mikor lesz családbővítés? - Háát, még egy évet szeretnénk magunknak. - Hangzott a válasz. Már jócskán a 40 felé vannak, és buli buli hátán az életük, folyamatos élvhajhászás. Utazás, buli, majd megint utazás, és persze, ott is buli.
Nekünk gyerek kellett, nem a buli, hát most itt van, ezt kell csinálni, és egymást pedig el kell fogadni és meg kell tudni szeretni.
Ehhez erősnek kell lenni, mert a felek egymást gyengítik a játszmáik során. Nem szabad belemennünk egymás játszmáiba, meg kell legyen a tartásunk, büszkeségünk, mert akkor fognak tisztelni.
Ha kell, végezzünk önmegvalósítási gyakorlatokat, nekem sokat segítenek. Először magunkat kell megszeretni, és ebből tisztelet és feltétlen szeretet fog keletkezni.
Utolsó kommentek