Hát, a múltkori bejegyzés óta eltelt egy év, és észre sem vettem. Akkor még úgy tartottam fontosnak, hogy elmesélem a kapcsolatunk történetét. De ezt most nem látom szükségesnek.
Röviden annyit, hogy természetesen összejöttünk, és ahogyan az lenni is szokott, az első néhány év nagyon felhőtlen boldog szerelemben telt.
Viszonylag hamar kezdtünk bele a gyerekprojektbe - 2005-ben meg is született első gyermekünk, majd feleségem épphogy kiheverte a terhességet egy újabb gyermekkel örvendeztetett meg 17 hónappal az első után.
Mondanom sem kell, hogy a gyerekek előtt nem lévő problémák hirtelen megváltoztatták életünket és egymással való viszonyunkat.
Számomra a legnagyobb kérdések közé az tartozott, hogy akkor most én hogyan fogok a haverokkal sörözni menni, meg hogyan fogok túlórázni a munkahelyemen, meg ki fog segíteni, ha n nem vagyok otthon.
A feleségem pedig boldogan nevelgette, etette, öltöztette a kicsit, majd a másodikat is.
Úgy éreztem, itt rajtam kívül mindenki sokkal fontosabb. Még akkor sem hiányzom, ha nem vagyok otthon.
Utolsó kommentek